Lassan leszáll az éjszaka, a kandallóban tűz lobog. Egy nehéz, fáradalmakkal teli nap után hazaérsz megpihensz, vár az otthon melege, rejtő árnyai, a szerelem... Majd útnak indulnak az álmaid, az álmok, amelyek folyton behálózzák az életed, felkínálva a rabság vagy szabadság esélyét oly módon, hogy mindkettő a boldogsághoz vezessen, de ahhoz, hogy meglásd a világosságot, túl kell élned az éjszakát, és mint mindig lenni szokott: Nem akarod, hogy az éjszaka véget érjen, mert rejtő sötétsége nélkül a nappali fényesség ereje illúzió csupán. Nem tudsz dönteni, de a nemdöntés a megnyugvást jelenti fény és sötétség határán.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése