Az emlék..

Az emlék elől senki nem bujdoshat el, a képek visszatükröződnek. A hangok megszólalnak, minden oly közel, de sajnos ez csak képzelet. Lehajtott fejjel ülök sokszor egy magam, az árnyak átkarolnak engem. A csendben álmodozva minden rendben van, de a kép, a hang az arc nincs itt velem. Az álmok folytatása végleg elmarad, az évek messze űznek tőlem. Ha egyszer mégis árván érzed majd magad, jusson eszedbe az én nevem.

Ha majd elmegyek..

Ha majd elmegyek, őrizd, ami voltam. A köveket, amikben elbotoltam. A fényeket, mik sajogtak, miket hittem. És ne félj majd, a kínokat magammal vittem. Mindent, ami fájt. Éhes éjjeleket, keserves homályt. S itt hagyom a szépet. Amit vágytam, ami éget. Ha majd elmegyek, őrizd, ki szerettem volna lenni. Őrizd, hogy ne féljek elmenni.