Az emlék elől senki nem bujdoshat el, a képek visszatükröződnek. A hangok megszólalnak, minden oly közel, de sajnos ez csak képzelet. Lehajtott fejjel ülök sokszor egy magam, az árnyak átkarolnak engem. A csendben álmodozva minden rendben van, de a kép, a hang az arc nincs itt velem. Az álmok folytatása végleg elmarad, az évek messze űznek tőlem. Ha egyszer mégis árván érzed majd magad, jusson eszedbe az én nevem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése